Rendező: Szász János
Forgatókönyvíró: Szász János és Szekér András, Kristóf Ágota regénye alapján
Szereplők: Gyémánt András, Gyémánt László, Molnár Piroska, Ulrich Matthes, Ulrich Thomsen, Andorai Péter, Bognár Gyöngyvér

A történet fókuszában egy tizenéves ikerpár szerepel, akiket anyjuk (Bognár Gyöngyvér) menekít a háború elől vidékre, a zsémbes, smirgli modorú nagyanyjukhoz (Molnár Piroska). A lehetséges halált ezzel elkerülve bár, de megannyi olyan hatásnak és változásnak kitéve ezzel a gyermekeit, amiről a film után sem képes eldönteni a néző, hogy melyek voltak jók, melyek rosszak, és melyek a szükséges rosszak.

A háború – és annak minden velejárója – ábrázolása gyermekszemen keresztül talán az egyik legmegrázóbb eszköz. A testvérpár (Gyémánt László és Gyémánt András) hidegrázós átéléssel alakítja szerepét az első képkockától az utolsóig. Ahogy napról napra lejegyzik az apjuktól (Ulrich Matthes) kapott füzetbe az eseményeket – az élet leckéit, ha úgy tetszik –, ezzel elénk tárva a gyermeki psziché gyönyörű, kibogozhatatlan és a maga módján veszélyes mélységeit, már-már pszichoanalitikai utazásnak hat. Minthogy az ikrek itt nem szőke, göndör, mosolygós, kékszemű kis tündérkék. Ezek hús-vér, valóságos kamaszok, akikben benne van a romlás. És amit egy háború által összekuszálódott városka elő is hoz. A túlélés törvénye, a szenvedés szintjei, az árulás, az ok nélküli és az okkal való gyilkolás, a veszteség és az összetartozás révén válnak kiforrott személyiséggé.